Otthon, édes otthon:D Aaaaaaaaaaaaaaaaannnnyira jó itthon lenni:D Sikerült, hajszál híján, ugyanis csütörtökön kaptam meg a személyimet, és pénteken délután indultunk. Tehát a múlt hét nem kicsit volt stresszes számomra.
Nagyon hideg volt egyébként Walesben hétfőn, keddtől enyhült egy kicsit. Hétfőn reggel bementem Lynn-hez és megkértem, hívja fel a Home Office-t, mi van a személyimmel? Délben bementem az irodába megkérdezni, hogy sikerült-e telefonálni, mire Lynn közölte, hogy ő nem Maria. Elég érdekes a csaj, ezt már egyszer hallottam tőle korábban. Jól felmérgelt, tehát átmentem Robert, a cégtulajdonos irodájába és megkértem - nem árulkodtam!!!! -, hogy hívja fel nekem a HO-t, mivel pénteken mennék haza, és nincs még személyim. Meg is ígérte, egész délután vártam hogy mit intézett, de mivel sajnos Carol rosszul lett - 63 éves aranyos kis gombóc nő -, mentőt kellett hívni hozzá, utána meg sokáig vendége volt, gondoltam elfelejtette. Másnap első szünetben ismét bementem hozzá, mondta hogy próbálta tegnap, nem vették fel a telefont és ma ismét próbálja. Azt hozzáteszem, csak bizonyos időpontban lehet hívni a HO-t. Visszamentem dolgozni, eltelt valamennyi idő, aztán egyszer csak Robert kirontott az irodából, fülén a telefonnal és becibált. Szóval végre felvették, az ügyintéző kért engem is, a nevem, a születési időm és a munkáltató nevét kérdezte, majd visszakérte Robertet és közölte vele, hogy múlt pénteken postázták a személyimet. Nagyon örültem és izgultam egész nap, de du. 5 után jött ismét - mint előző nap - az sms Henitől, hogy nincs postám. Szerdán tehát ismét bementem Roberthez és megkértem, hívjuk fel a postát, mivel megadták a feladás számát - olyasmi, mint nálunk az ajánlott, csak nem úgy hívják -, azzal lehet keresni, adtak telefonszámot is. Próbálta, nem vették fel, egész nap tiszta ideg voltam, mondta hogy majd holnap próbálja ismét. Holnap?! Csütörtökön, utazás előtt egy nappal?! Mindegy, nem tudtam mit csinálni, aztán nap végén, 5 után jött az sms Henitől, hogy van értesítőm:D Szinte mázsás súly szakadt le a mellkasomról, akkora megkönnyebbülést éreztem. De mivel másnap már ugye csütörtök volt, biztosra akartam menni, így fél 7-re - korán reggel - odamentem, akkortól lehetett átvenni a levelet, meg gondoltam elérem akkor a fél 8-as buszt, és szinte semmit nem kések. Szóval megkaptam a személyim, aztán kóvályogtam a városban 9 óráig, ugyanis miután hatalmasat rohantam a megállóig a postától - ami, mint korábban írtam, egy erdőben van:( - kiderült, hogy nem megy a fél 8-as HOW-ig, csak 9.10-kor megy busz. Ez sem tudta elvenni a jókedvem. Befutottam pont első szünetben, mindenki az étkezőben volt, egyből kérdezték mi van, megvan a card-om? Mindenki örült velem együtt, főleg a lányok. Samantha hozott sütiket, pénteken akart de tudta, hogy akkor már nem jövök, Cath-tal külön nekem tettek egy dobozba.Tündi mondta, hogy Robert odament hozzá és megkérdezte, hol vagyok, és mikor mondta Tündi hogy mentem a személyimért, látványosan az égnek emelte a karjait és a homlokát törölgette:D
Végigdolgoztam a napot fél 6-ig, de nagyon jól telt az idő, tudtam hogy ez az utolsó nap - mármint idén -, aztán a lányok mind odajöttek elköszönni, puszi és ölelés, meg jó és biztonságos utat kívántak. Kaptam egyébként több Christmas-cardot, ott szokás, én is adtam mindenkinek.
Tündivel korábban megbeszéltük, hogy beülünk egy búcsúpohárra valahová, végül a Puzzle Three-ben kötöttünk ki, a pincér csajszi meg a tulaj megismert, pedig korábban csak kétszer voltam ott. Előtte bementünk a Factory Shop-ba ahol megvettem Írisznek a csizmát amit kért, fekete Ugg-jellegű, nagyon meleg, és találtam gumicsizmát is, nagyon szupereket, de mivel másnap volt fizi már nem tudtam megvenni, nem maradt annyi pénzem. Mivel tudtam, hogy úgyis be kell jönnöm reggel a városba szólni a bankban, hogy külföldön szeretném használni a kártyám, gondoltam másnap megveszem a gumicsizmát neki, meg néztem jó kis karácsonyi cd-t is, a Factory nagyon jó kis áruház. Szóval megittunk egy-egy pohár bort, aztán visszafelé ahogy eljöttünk a kínai vendéglő előtt Irénke kopogott ki az ablakon - ott voltak a magyarok "munkavacsorán". Beugrottam köszönni meg a szokásos jókívánságokat elmondani. Este csomagoltam már, de csak Heniék ajándékait és eldugtam az ágyneműtartóba, remélem nem találja meg, Szenteste akarok sms-t küldeni hogy tegye a fa alá őket.
Péntek reggel ébredés után kinéztem az ablakon és kis híján elájultam - tökig érő hó volt. I can't believe it! Nem tudtam mit csinálni, elindultam a városba, a járdákon is 10 centis hó volt, a hosszú szárú bőrcsizmámat vettem fel. Sajnos teljesen átázott. Bementem a bankba, elintéztem a kártyát meg rákérdeztem a társkártyára, amit még mindig nem kaptam meg, megígérték hogy két héten belül postázzák - Breconba. Haza kell küldenem, izgulhatok hogy megkapják-e a lányok. Sajnos a Factory nem nyitott ki, mint írtam korábban: ha esik egy kis hó, megáll az élet. A Homebase-be pedig nem tudtam kimenni, ahhoz túl messze volt hogy odáig bukdácsoljak a hóban, meg a csizmám átázott teljesen, így nem tudtam megvenni a festéket. Nem kellett volna utolsó napra hagyni, így jártam. Hazamentem, becsomagoltam, szendvicseket készítettem, aztán fél 2 körül megjöttek a fiúk és elindultunk. Már a londoni elkerülőn akkora dugóba kerültünk a négysávos! autópályán, hogy két és fél órát digicseltünk, Robi majd' megőrült, lekéssük a kompot. Lementünk mellékútra, azon meg akkora hó volt hogy alig tudtunk haladni, de végül megelőztük a dugót, visszamentünk az autópályára és Robi nagy időt futott - 9.19-kor léptünk be a kapun, a komp 9.20-kor indult - utánunk még három személyautót engedtek fel és indult a komp. A híres fehér sziklákból nem sokat láttam a sötétben sajnos, de majd máskor, bár nem szeretnék többé autóval utazni - kegyetlen, feneket próbáló utazás.
Az utazás egyórás volt, kicsit tengeri beteg voltam, egy luxus étteremben vészeltük át ahol csak mi hárman voltunk - véletlenül kötöttünk ki ott. Robi próbált volna szunyálni egy kicsit, de a hangosbemondó állandóan nyomta a reklámokat.
Kikötöttünk és elindultunk a hosszú úton. Túl sokat nem tudtam aludni, teljesen lemerevedtem. Végig jó volt az út, tiszta, Németországban esett egy kis hó, de hamar abbahagyta. Az út mellett viszont nagy volt a hó, látszott hogy sok esett. Henivel többször beszéltem telefonon, meg sms-eztünk, Breconban még pénteken is egész nap esett, kb. 70 cm Heni szerint, Tündi nem is tudott menni dolgozni. Aggódom Tündi miatt, mert tegnap este beszéltünk Henivel skype-on és mondta, hogy még mindig esik, lezárták az összes repteret, Tündi pedig ma indulna Lutonból, elméletileg már úton van London felé. Nagyon szurkolok hogy hazajusson. Visszafelé egyébként velünk jön január 2-án.
Megérkeztünk Magyarországra szombat este 7-kor. Robinak volt olyan gyanúja, hogy az M0-on gond lehet, ezért felhívtuk Lillát, nézze meg a neten, mi a helyzet az autópályákon. Mint megtudtuk, teljesen bedugultak balesetek miatt, ezért mellékutakon indultunk haza, Szfvár-Dföldvár-Kecskemét és végül Hmvhely-en szálltunk át Pityu sógorának az autójába. Este 11-kor értem haza, laposra ült fenékkel, a lányok megvártak ébren.
Nagyon jó itthon, kedd reggel van, mennem kell ügyintézni, útlevél, nyugdíjpénztár stb. És várom a karácsonyt itthon, Szenteste a lányokkal és Artúrral, aki nem ismert meg de már vagy emlékszik, vagy "megkedvelt", mert már vasárnap éjjel velem aludt ismét. Karácsony első napján Kaszaper, anyuékkal és húgomékkal, másnapján Kondoros, Petivel - Lilla barátjával - és szüleivel.
2-án indulunk vissza, visszafelé még kényelmetlenebb lesz, mert hátul is ketten ülünk, idefelé fel tudtam tenni a lábam hogy kinyújtóztassam, de majd megoldjuk Tündivel. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű a búcsúzás a lányoktól, de már közel sem lesz olyan nehéz, mint szeptember 30-án. Áprilisban jövök ismét haza, repülővel, ahhoz túl hosszú leállás lesz hogy kinn töltsem, aztán jönnek majd a lányok remélhetőleg május végén, és nyáron ismét szeretnék hazajönni, júliusban, akkor már hoznám Julie-t is magammal. De addig még sok túlórát kell lenyomnom, hogy mindezt finanszírozni is tudjam:D
A jövőben is folytatom a blogírást, egyrészt mivel - mint korábban írtam - évek múlva szolgálhat nekem is újdonsággal, másrészt néhányan olvassák, akiket érdekel, mi van velem, meg esetleg szolgálhat tanulságul azoknak, akik szintén tervezik hogy UK-ban vállalnak majd munkát. Nagyon jó itthon, de jó kinn is, a nehézségek és béna britek ellenére is. Várom a tavaszt, hogy megmászhassam a Brecon Beacon-t:D De most karácsony van még, ezért mindenkinek kívánok nagyon boldog karácsonyt és új évet, meg persze magamnak is:D
