Hétfő reggel, helló ismét. Egyedül vagyok, mindenki elment dolgozni vagy suliba. Túl vagyok a kávén és némi bögrés-mákoson, amit azzal az isteni lekvárral kent meg Heni, amit a tegnapi kiránduláson vettünk.
Szóval tegnap délelőtt csak tébláboltam, az itthoniak délben keltek. Én csináltam kis levendula zsákokat a szekrényembe, elolvastam egy otthoni magazint, és vártam hogy felkeljenek. Heni mondta, hogy kirándulást tervezett délutánra, így is lett, de előtte - míg Jeff lenyírta a füvet - kiültünk a kertbe kicsit napozni, 20 fok volt, napon több. Azután elindultunk. Heni nem mondta, hogy hová megyünk, csak hogy messzire. Autóval mentünk, felismertem az utat, erre mentünk a S-i busszal is, és ahol végül megálltunk - egy kastélynál -, ott megállt a busz is.
Szóval nagyon szép helyen kötöttünk ki, annyira magasan, hogy teljesen bedugult a fülem. Azt hittem, hogy hegyet mászunk, de végül sétáltunk a víz mellett, az erdőben és a kastély körül, amit sajnos előlről nem tudtam fotózni, mert épp egy esküvő zajlott a kertben, el is hajtottak minket onnan.
Leültünk piknikezni, odagyűltek körénk a madarak, aztán kávéztunk, a levegő nagyon friss és enyhe volt. Aztán átmentünk majdnem szembe, ott van egy dínópark barlangokkal, de azt kihagytuk mert belépős, meg állatsímogató, ott Heni bizalmas közelségbe került egy struccal, akit rendkívül érdekelt a cipőfűzője és a nadrágja aljából lógó cérna.
Láttam lámákat, birkákat, kis walesi pónikat - Zsófi tudná a nevüket -, készítettem fotókat, amik szintén hamarosan felkerülnek iwiw-re.
Mire elindultunk az állatoktól az autóhoz már annyira viharos és erős szél fújt, hogy fáztunk, de ebből itt Breconban már semmit nem észleltünk.
A visszafelé vezető úton is tudtam volna képeket csinálni, de lemerült az aksi, majd legközelebb. Így is közel száz fotó lett.
Ma reggel kicsit csípős a levegő, de ragyogóan süt a nap. Nagyon párás az idő, az ablakokon belül folyik a víz. Ha elkészültem ismét bemegyek a városba, van itt két nagy iskola, bemegyek azokba is cv-vel. Heni is várja már nagyon, hogy hívják valahonnan, fogy az idő, nem élősködhetek más nyakán és a lányoknak is kellene küldenem haza pénzt.
Tegnap hallgattuk az István, a király-t. Mondtam Heninek, hogy tesója a tavalyi rockvetélkedőn Orosházán ebből adta elő a "Magyarok, férfiak és asszonyok.." kezdetű nótát. Erre este mondja neki bátyja - skype-on beszéltek -, hogy lesz ismét. Hát igen, eltelt egy év, ijesztően rohan az idő, bár ez akkora közhely, és én rühellem a közhelyeket, de attól még ijesztően igaz. Abból a szempontból jó, hogy a kinn töltött idő is gyorsan telik, és hamar eljön karácsony, amikor tervezem hogy hazalátogatok - mármint ha nem megyek haza a jövő héten munka hiányában -, de persze az otthon töltött idő is gyorsan eltelik majd sajnos. Lényeg, hogy végül mégsem jó, hogy rohan az idő, ahogy Koncz Zsuzsa is mondotta volt.
