Ismét egy újabb nap telt el, és mindegyiktől változást várok, ezért reggelente nagyon optimista vagyok, meg a honvágy sem gyötör, aztán jön valami újabb kudarc, vagy éppen nem történik semmi, ami szintén újabb kudarc, és este depis vagyok és szenvedek a távolléttől.
Tegnap elmentünk a Beacon Food-hoz, ugyanis Heni beszélt egy nővel, aki ezt mondta neki, mármint hogy du. 3-kor menjünk oda, és akkor valószínűleg megtartják az interjút is. Elindultam már kettő előtt, mert arra még nem jártam, Heni egyszer mutatta meg autóval az utat, nem mertem kockáztatni a késést. Oda is értem fél 3-ra, tehát bementem bámészkodni a Homebase áruházba, ami olyan, mint nálunk az OBI. Délelőtt megnéztem még a Beacon Food honlapját, hogy tudjak róla valamit, ugyanis az appliciaton form-ra azt írtam, hogy azért szeretnék ott dolgozni, mert csupa jót hallottam erről az üzemről. Szóval készültem. Heni befutott 3-kor, bementünk a recepcióra, és az ott lévő fekete fickónak mondtuk, hogy miért jöttünk. Természetesen az volt az első kérdése, hogy kivel beszélt Heni - na, azt nem tudta. Talán akkor lett volna esélyünk beljebb jutni, ha emlékszik az illető nevére, így azonban a fickó sajnálkozását fejezte ki és közölte, hogy jelenleg nincs felvétel.
Szóval ismét kudarc. A 40 perces séta nem zavart, sőt, időmilliomos vagyok, de az újabb csalódás az igen. Azt reméltem, hogy hétfőn már dolgozni fogok.
Ma jelentkezem arra a takarítói állásra, amit a job centerben találtam, ma este időt szakít rá Heni, egyedül ugyanis nem megy még, angol nyelvű honlapra feltölteni a cv-met, vagyis lehet hogy menne, de biztosra megyek. Heni azonkívül felhív még egy céget - ami sajnos nem Breconban van -, ott tudomása szerint van felvétel. Kérdés, hogy busz lesz-e, mert már a csokigyárban dolgoznék fülig érő csokis szájjal, ha lenne mivel átjárni.
Fönn az emeleten közben kopácsol a mester, fürdőkád lesz beállítva a tusolókabin helyére, vagyis a tusolókabin is megmarad többé-kevésbé, valahogy a kettő lesz kombinálva.
Kicsit hűvősebb van most, fázik a lábam. Tegnap ragyogóan sütött a nap, melegem volt gyaloglás közben, most a napnak se híre se hamva, bár itt még csak negyed 10 van.
Az előbb kért a szerelő lapátot, persze nem értettem, söprűt akartam neki adni, de végül megtalálta a söprűknél amit keresett. Meg valakivel beszélget az emeleten, szerintem a tulaj jött meg - remélem nem akar beszélgetni.
Ismét nekifekszem az angolnak, kiszótáraztam egy csomó szót, ami ismeretlen volt az állásajánlatban, amit a job centerben nyomtattam ki. Nehéz szavak, azon aludtam el tegnap este is. Ne felejtsem el megnézni, hogy mondják angolul "lapát".
Holnap lesz két hete, hogy megérkeztem, és leghamarabb két hét és két nap múlva tudok hazamenni, hacsak nem változik a tervezett menetrend a fickónál, aki kihozott. Addig még erősen reménykedünk, a családom és én, és persze Heniék is, hogy valami összejön. Még ha csak hétvégi vagy alkalmi, egyenlőre az is jó lenne, hogy fenn tudjam tartani magam, meg egy kicsit tudjak hazaküldeni.
Ma reggel mégiscsak megkérdeztem reggel Henit, hogy csináljak-e kaját. Megkérdezte, hogy tudok-e brassóit csinálni. Hát, ez sértés volt a javából. Majd igyekszem nagyon kevés sót tenni rá, bár mint mondtam, az idáig általam elkövetett, szerinte sós kaja teljesen elfogyott, de ő a főnök. Meg abban teljesen igaza van, hogy utólag lehet sózni, de elvenni nem.
Az olaj viszont elfogyott, el kell mennem vásárolni az Aldiba - az a legolcsóbb -, veszek még gyümölcsöt és némi zöldséget is. Heni adott egy huszast - nem is láttam még huszast. Nem tudom, mikor megy el a mester, csak utána tudok menni vásárolni.
Szóval ma este jelentkezem a takarító állásra a neten, meg megmondom Heninek, hogy próbáljuk meg a kórházat is, valamint nézzük meg azt a honlapot, ami a kinyomtatott lap alján van, hátha vannak új állások. Tegnap megvettem a breconi hetilapot is, semmi nekem való, fogorvosi asszisztenst meg szakácsokat keresnek.
Ha elment a szerelő fel is takarítok, mert itt az emeleten van a fürdő, a lépcső pedig szőnyeggel van bevonva. Egyébként nem a tulaj, hanem egy másik szerelő jött.
Próbálom magam elfoglalni hogy gyorsabban teljen az idő, meg hogy ne azon agyaljak, mi lesz akkor ha találok munkát és maradok/nem találok és hazamegyek. Az angol tanulása közben is állandóan elkalandoznak a gondolataim, kéne valami jó kis módszer agykontrollra. Mondjuk az agyátültetés:D Vagy agybeültetés, mondanák rosszmájú ismerőseim - Timi, ne bólogass!
Holnap azért elmegyünk a Lloyd's-hoz, lehet hogy nem pont így írják a nevét - ez egy bank. Ha ingyenes a számlanyitás és nem kötik munkahelyhez, akkor nyitok számlát, mert viszont ha felvesznek egy munkahelyre, ott rögtön kérik a számlaszámot. Itt egyébként hetente is fizetnek ha úgy kéred. Abban pedig biztosak lehettek, hogy én majd úgy kérem. Bárcsak ott tartanánk már. Itt egyébként egy heti fizetés - minimálbér esetén - annyi, mint amennyit otthon egy hónap alatt kaptam. Persze egyenlőre még 0 p a keresetem itt, szóval lehet hogy visszasírom az otthoni keveset:(
