Kicsit később kezdtem az írást, mint terveztem. El voltam foglalva idáig az érzelmi hullámvölgyekből való kikecmergéssel, és a pánikrohamok kezelésével. Nagyon messze vagyok az otthontól, a lányaimtól, mindenkitől akik az életem részei voltak olyan természetességgel, mint a levegő. Ezek nem nagy szavak, csak az tudja igazán átérezni, aki átélte. Persze nem vagyunk egyformák.

A blogírásba azok miatt az emberek miatt kezdtem, akik szurkolnak nekem és támogattak. Bár még nem dolgozom, de remélhetőleg már hamarosan - rajtam nem múlik -, így nem lesz időm külön írni azoknak, akik - tudom - várják, hogy hírt kapjanak felőlem.

Az indulás. Az utazásomról annyit, hogy akivel jöttem, a legkevésbé sem professzionális. Már indulásnál késett közel egy órát, pedig abban a lelkiállapotban.. Mindegy. A rosszabb az volt, hogy egyedül jött, nem hozott váltósofőrt. Kicsit aggódtam már akkor, de végül - mint láthatjuk - túléltem.

Először Pestre mentünk, ott vettünk fel még utasokat - megismerkedtem egy nagyon szimpatikus házaspárral, Margittal és Gézával, majd felvettünk egy srácot egy parkolóban. Ő akkor már két órája várt a buszra.

Már Ausztriában jött az sms egyik lányomtól, hogy már hiányzom neki, de az mp3-mal mazochista módon hallgatott "Kell még egy szó.." "Elmegyek" stb. -ez komoly -, tényleg padlóra küldött.

Ausztria után Németország következett, sokat nem láttam belőle, csak az autópályát, onnan Luxemburgba mentünk. Ott kiszálltak az utitársak - éjjel 2 körül -, Margiték behívtak a házukba, én persze felkerestem a mosdót, hát.. - kb. akkora volt mint a konyhám, csak sokkal szebb.

Reggel 8 körül értünk Calaisba, addig többször felriadtam hogy vajon a sofőrünk ébren van-e. Behajtottunk a vonatba, és a csatorna alatt félóra múlva Angliában voltunk.

Néha megszunnyadtam napközben is, nem emlékszem pontosan, hogy Bristolba mikor értünk, de az tény, hogy egészen a partot éréstől a Severn folyó hídjáit - ott kezdődik Wales - szakadt az eső.

Bristolban is elvesztegettünk egy csomó időt, nem kommentálnám, mert csak ismét felhúzom magam, lényeg, hogy péntek du. - itteni idő szerint - 17 órakor érkeztem meg. Ki lehet számolni, Orosházáról előző nap 10 órakor indultam. A sofőr nem aludt csak a vonaton fél órát, szóval..

De lényeg, h túléltem. Heniék háza tündéri, ragyogó időben érkeztem meg, a táj - azt nem lehet elmondani, nem tudom, hogy a képek visszaadják-e, de kétlem - egyszerűen mesés. Ilyennek képzelném a Megyét. Láttam olyan folyót, aminek rózsaszínű volt a vize - másnak nem hinném el. Valami ásványi anyagot old fel a víz, nem tudom mitől olyan, de tény hogy olyan.

Szóval megérkeztem, beköltöztem, vonakodva kipakoltam - nagyon vágytam vissza -, és vége lett a napnak. Szombaton Heni elvitt a városba egy vásárba, ahol mindenki azt árulja, ami már neki nem kell. Itt elköltöttem 1 fontot. Azon vettem egy 30 ml-es Elizabeth Arden parfümöt, egy karácsonyi szobapapucsot, egy kéztörlőt, fürdősókat, testápoló- és tusfürdő - levendulás, Judit:D - mintákat, továbbá kaptam ajándékba 2 cd-t, egy felsőt, egy eredeti Playboy trikót és két táskát. Megismerkedtem itteni magyarokkal, jó néhány orosházi is van köztük. Ők már itt élnek négy éve.

Beszereztem továbbá 8 db vállfát ingyen, ki volt téve egy bolt előtt, ami charity shop, szintén ilyen cuccokat árulnak olyan olcsón, hogy el sem hittem. Persze még nincs pénzem, de ide nem is kell sok.

Már szombaton beadtuk a cv-met néhány helyre (curriculum vitae-önéletrajz). Vasárnap szakadt az eső, arra ébredtünk, de délután jó idő lett. Heni és Jeff elvittek egy Aldiba, oda is beadtam a cv-t, illetve megmutatták, hogy hétfőn hová kell mennem, a Job Centerbe megigényelni a National Insurence Number-t - azt hiszem olyasmi, mint nálunk a tb-szám, illetve az idősek otthonát és a Morrisonst, ami egy szupermarket.

Hétfőn tehát bementem a városba egyedül, némi kóválygás után megtaláltam a job centert, ahol egy nagyon kedves hölgy segített nekem. Felhívta az illetékest, bekapcsolódott egy tolmács is és kértem időpontot, mert ezt csak nagyobb job centerekben intézik. Tehát Swansea-ba  megyek pénteken Gabival, Heni lányával, és mint a nevéből kiderül, ez a város tengerparti, úgyhogy örülök. A másik lehetőség Cardiff lett volna.

A JC után bementem a Morrisonsba, ez egy szuper-szupermarket, egyszerűen lenyűgözött, maga az épület és a választék, az árak olyanok mint nálunk, a rengeteg halféle megy süti meg kaja, nem tudom mi micsoda. Ott is hagytam cv-t, jó lenne ha ott dolgozhatnék.

Kedden - tegnap - szintén  elmentem a Morrisonsba vásárolni, már csak kicsit tévedtem el. Beázott a csizmám - itt mindenki Ugg-ba vagy olyanba jár mint az Ugg -, hát én is bátran felvettem - kár volt, mert szakadni kezdett az eső. A hőmérséklet egyébként meglepően enyhe, a levegő párás, rengeteg a hortenzia, gyönyörűek a növények és az épületek - egyszerűen látnotok kellene. Tettem fel képeket iwiw-re, nézzétek meg.

17 után hazajött Heni, és utána elmentünk megint néhány helyre cv-t hagyni, az egyik helyen biztattak, de az csak part-time, vagyis rész-munkaidős állás lenne. Kezdetnek nem lenne rossz az sem. Heni egyébként máshová is beadta, a saját munkahelyére meg egy élelmiszergyártó céghez is. Még csak szerda reggel van, hétvégére érkeztem, tehát nem kéne aggódnom, de én mégis aggódom egy kicsit. Heni szerint 3 hétig ha nem hívnak sehová, akkor már aggódhatok.

Ma én főzök, próbálok segíteni az ittenieknek, akik későig dolgoznak. Ma viszem el a cv-t az öregek otthonába, bár tudom hogy nagyon meg fog viselni az elesettség.

Tehát ennyi történt idáig velem, meg sok apróság is, de mivel halogattam az írást most csak összefoglaltam az elmúlt 5 nap eseményeit az indulástól. Már kicsit jobb a hangulatom, főleg hogy a lányokkal tudok beszélni mindennap skype-on. És még jobb lesz, ha elkezdek dolgozni. Persze arról is írok majd itt.

Mindenkinek minden jót kívánok, még szoríthattok, és írjatok hogy otthon mi újság - köszönöm Nati, körlevelet nem kérek.