Kedd reggel van. Amíg nem dolgozom igyekszem mindennap írni.

A reggeli menetrend a szokásos volt. Tegnap reggel - harmadik alkalommal, mióta itt vagyok - hajat mostam, és ismét rengeteg kihullott. Ezt idáig elfelejtettem említeni, Heni szerint a nagyon kemény víz miatt. Kicsit aggódom, nekem max. festés után szokott némi hajam kihullani, az is csak az első hajmosáskor. Hát, majd kiderül.

Tegnap elmentem a helyi iskolába, ott legalább őszintén megmondta a gondnok, hogy jelenleg semmi. Hamarosan lesz, de most nincs. Ezt mondták az idősek otthonában is, Heni felhívta őket. Útba esett az iskola felé menet a helyi kórház, oda is bementem, ott még cv-t sem hagyhattam, ott interjú van, de kizárólag előre egyeztetett időpontban. Adott egy webcímet, ott lehet időpontot kérni. Egyenlőre nem foglalkoztunk vele, nem igazán tudom miért, én egyedül még nem boldogulok angol nyelvű honlapon.

Itt ismét ragyogó napsütés van, ma is lesz egy séta, elmegyek a job-centerbe és kinyomtatom a legfrisebb ajánlatokat, ha vannak. Heni egyébként tegnap felhívta a Myrthil Tydfil-i ügynökséget, ahol voltam, de nem tudtak továbbra sem ajánlani semmit. A csokigyár még aktuális, de sajnos nincs busz. Biciklivel kicsit messze lenne, ki is purcannék, 20 mérföld meg itt olyan emelkedők vannak, még sokszor a busz is kínlódik.

Heni még reménykedik abban, hogy oda felvesznek ahol ő dolgozik, ugyanis bővítik, két-három hét múlva kész, akkor vesznek fel embereket. Egyébként sem tudok hazamenni addig, a fickó akivel jöttem ide legközelebb csak 28-án jön - 30-án vissza -, ha addig sem találok semmit vele megyek haza, mivel a cuccaimat repülőn nem vihetném, vagyis rohadt drágán, arra pedig nincs pénzem. Viszont a lányoknak otthon számlákat kéne fizetni, meg enniük sem ártana néha, ez viszont nagyon aggaszt.

Szóval a helyzet súlyos, de reménytelen - jelenleg. Még a Morrisonból sem jeleztek vissza, pedig onnan mindenképp küldenek levelet, nemleges válasz esetén is. Külföldiek esetén nyilván hosszabb ideig tart míg lecsekkolnak - vagyis feltételezem. Képzeljétek el, hogy izzadnának az orosházi rendőrségen - meg szidnák anyámat -, ha mind a 15 helyről felhívnák őket, hogy érdeklődjenek - persze angolul - rólam.

Egyáltalán nem vagyok könnyű helyzetben, de azt is tudom, ha visszalépek egy életen át szidtam volna magam, tudod ez a "mi lett volna ha.." önostorozás, amire én nagyon is hajlamos vagyok. Persze azt is gondolhattam volna, hiszen átéltem már egyszer, mikor elmentem a Suzukiba másfél évre, hogy a lányok piszkosul hiányozni fognak. Meg most már Arti is, a cicám, és nem érdekel hogy ki mit gondol ezzel kapcsolatban. Persze én is kiröhögtem volna azt aki ilyen mond még kb. másfél évvel ezelőtt. Ezért nem szabad ítélkezni. Ezt persze már annyiszor elhatároztam, de attól néha elfeledkezem róla.

Nem tudom, kik olvassák ezt a blogot, az sem baj ha csak magamnak írom, néhány év múlva jó lesz újból olvasgatni, addigra úgyis felét elfelejtem mindannak, ami itt Breconban történt velem. Viszont ha olvassátok, régi kollégáim, barátok vagy ismerősök, jelezzetek már néha - előre is köszi -, hogy ne érezzem magam olyan elveszettnek/elcseszettnek:D